Eötvös Károly
„A lexikonban csak ez áll: „politikus és ügyvéd”. Mindenki, aki magyar, érezni fogja e meghatározás kényszerű lazaságát. Eötvös Károly nagy darab magyarság, egy darab történelem, egy darab múlt, a nemesi kúriák hervatag fuvalma, s az új kor lehelete, aranyló humor s politikai bátorság, kedély s hősiesség, dohogó tréfakedv s gyengéd, szemérmes, andalgó költészet. Ki tudja lefordítani más nyelvre, megérzékeltetni idegenek számára, hogy milyen villamos áram futott végig a huszadik századbeli magyar idegzetén, mikor a vajda nevét hallotta. (…) Néha forradalmárnak gondoltuk, néha a konzervativizmus megtestesülésének, néha költőnek, néha boszorkányos fiskálisnak, néha egy áldott kedélynek, néha pedig egy eleven lexikonnak. Annyi képesség, erő lakozott benne, hogy a jövő aligha tudja őt egypár szóval, lakonikusan jellemezni. A nevét kell majd idézni, mely gazdagságot rejt magában, mint egy kedves, drága ékszertok.” (Kosztolányi Dezső)
A nazarénusok:
Előre meg kell mondanom, miről szól könyvem. A ki olvasásába bele kezd: tudja meg eleve, mit talál soraiban. Ne várjon se mást, se többet. Okom az, hogy a tárgy különös. Valami sok könyvet nem irhattak
róla, mióta irnak az emberek. Efféle könyvet nem olvastam s nem is hallottam, hogy volna efféle. Több, mint százezer könyvet irtak már hitről, vallásról, szentegyházról, de oly módon, miként én, még nem irtak. Én legalább ugy gondolom, ugy tudom. Meglehet: tévedek. Ha irtak is: akkor is meg kell irnom a magam könyvét.
Van felekezet Magyarországban, melyet ugy hivnak: a Nazarénusok. Vallásos felekezet ez. Hivőit a történelmi egyházak hiveiből toboroz- za. Különösen római katholikusok és kálvinisták voltak kezdő hivei. De más egyházakból is nyert már hiveket.
Ezekről lesz szó könyvemben. Tehát hitről is, vallásról is, egyházról is.
