Eötvös Károlyt, mondja Ferenczi Zoltán, a természet kissé terjengő, de rendkívül élvezetes elbeszélő képességgel ajándékozta meg. «A szó úgy folyik tollából, mintha kedves adomák sorát hallgatnók téli este, kandalló mellett. S bármit beszél el, az mind zamatos, magyaros, tele komolysággal, vidámsággal, humorral, gyakran meglepő erővel és művészi érzékkel. Ebben emlékeztet Mikes Kelemenre.» Elbeszélő sajátságaiban sok van Jókai Mór és Vas Gereben modorából is; művészete olyan, mintha öntudatlan volna, pedig nem az; biztos és erős logikai öntudat vezeti; naturalista, de tudja, mit csinál. A szerző a kalandok elmondásába sok értékes gondolati tartalmat ágyaz be, de azért eleven mesemondó; mindenütt az, amint ezt több értékes novellája is tanusítja.
