Tömörkény István (Cegléd, 1866. dec. 21. - Szeged, 1917. ápr. 24.): író, újságíró.
át vesztett osztrák vendéglős család sarja. Tanulmányait a szegedi piaristáknál kezdte, majd három évet (1877-80) Makón a református gimnáziumban végzett. 1882-től patikus gyakornok, majd okleveles gyógyszerész Szegeden és Kisteleken.1886 februárjától a Szegedi Híradó munkatársa. 1888-ban közlegényként besorozták, három év után őrmesterként szerelt le. 1891. júl. 30-tól az ellenzéki Szegedi Napló mindenes riportere, és ideiglenesen a Hüvelyk Matyi c. élclapmelléklet szerkesztője. Leggyakoribb álneve: Hóeke Menyhárt. 1892-től a Dugonics Társaság tagja, 1907-től főtitkára. Publikálni kezdett az országos lapokban és a fővárosi folyóiratokban. 1893-ban megjelent első kötete Szegedi parasztok és egyéb urak címmel.1894-ben megnősült. 1899-ben várakozása ellenére nem nevezték ki a Szegedi Napló főszerkesztőjének, helyette a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum tisztviselője, 1904-től igazgatója lett. Tanfolyamokat végzett (könyvtár, múzeológia, ősrégészet, stb.), néprajzi és nyelvészeti cikkeket írt, ásatásokon vett részt, Móra Ferenc segítségével példás gyűjteménnyé fejlesztette a múzeum anyagát. 1902-ben a Szegedi Írók és Hírlapírók Körének elnöke, a Pusztaszeri Árpád Egyesület főtitkára, városi képviselő és a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének egyik vezetője. 1906-tól a Petőfi Társaság tagja lett. (A rövidített életrajz Alexa Károly szócikke alapján készült, Új Magyar Irodalmi Lexikon 3. 2130-2132. p.)
