Móricz Zsigmond bnsőséges meghittséggel így ír bevezetőjében a könyvről, s szerzőjéről: Ebben a könyvében, amely utolsó, amit ő gabalyított össze: (remélhetőleg még több poszthumusz kötete lesz a példás szorgalmú írónak) ebben a könyvében történelmi dokumentumokat ád: a világháború magyarját írja meg. Írásait olvasva, mintha egy szép szövött vászonmennyezetre néznénk, amely tele van hímezve, varrva, festve, rajzokkal, hímzéssel, öröm elnézegetni, de feslik, szétszakadozik az anyag s a mi szemünk ámulva pillant ki a repedéseken a távoli kék égre, amely minden emberi munkánál még szebb és gyönyörűségesebb. Titkokkal van tele ez a könyv, mint ahogy titkokkal van tele a ma. S szegény, az ember, aki e titkok rovója kezdett itt lenni, elment, mint annyi millióan ez években: ígéretes életük teljességében.
